Katalógus

Katalógus

NÉMETH TAMÁS
„Minden pszichés cselekedet nem-tudatosan kezdődik, s vagy ilyen marad, vagy tovább fejlődve behatol a tudatba, attól függően, hogy ellenállásba ütközik-e vagy sem.”

Siegmund Freud
A sokszorosíthatóság elve a feltétele egy mű grafikaként történő definiálásának, mely azonban önmagában még nem elég ahhoz, hogy a grafikai mű művészi grafikává váljon. A grafikai lapok eredetije –ha lehet így tekinteni, az egyedi mű- valójában a nyomóforma, mely eredendően tartalmazza alkotójának és –paradox módon- a nyomatoknak egyedi és megismételhetetlen lényegét. A művészi nyomóforma ugyanakkor –a reprodukciós céllal készült nyomóalapokkal ellentétben- a szakmai-mesterségbeli tudáson túl éppen a róla levont nyomatokban tükrözi vissza azt a pszichés folyamatot, melynek során a művész tudatos-tudattalan tükröt tart –éppen a nyomóalap által- önmaga belső rezdüléseinek, miközben a nyomaton -határozott technikai értelemben is- a nyomóalapon létrehozott „kép” tükörképe jelenik meg, mely ezen áttétel által válik „A” képpé.

A művészi pálya prológusa, a tanulóévek felfokozott szakmai és emberi hatásai is a művészi tükrözés részeivé válnak s a tudattalan Úton haladás, válik mozgatójává az Út tudatos keresésének.

Németh Tamás is –fiatal kora ellenére már évek óta- következetesen járja és keresi is azt a művészi-szakmai utat, melyen a szakmai-technikai tudás és a grafikusművész-elődök által megküzdött és megalapozott értékek megismerésének folyamatában, egyfajta önmagában folyó belső párbeszédben megtalálja és megadja saját technikai-tartalmi válaszait a korszak- és önnön-önmaga belső meghatározottságának kérdéseire.

A nyomóformák lenyomataival történő párbeszéd –nem esztétikai értelemben- viszont már a néző feladata, önmaga tükröződéseit, vonzásait-taszításait nem is annyira meglátva, mint inkább megérezve a képekben.
A művészben viszont -így Németh Tamásban is- az elkészült mű befejezettségében nem egy kérdésre adott válaszként, hanem a személyes történet folytatásaként, egy újabb mondataként él tovább.

Kácser László
2007. november